Sogen egy csepp vize

Sogen a Hatodik Pátriárka – japán nevén Enō Tai Kan – kolostora volt a Sokeizan nevű hegyen.

Fukusho, aki később nagy nemzeti tanítóvá vált, évekig volt Sozan tanítványa, mielőtt belépett Hogen Buneki Zenji – a Hogen vonal alapítója, (885-958) – kolostorába. Azt hitte magáról akkoriban, hogy megvilágosodott személy, ezért abban a kolostorban csak szépen éldegélt anélkül, hogy a mesterrel sanzen-t folytatott volna.

Egyszer egy szerzetes megkérdezte Hogen mestert:

– Mit jelent a Sogen egy csepp vize?

A szerzetes azt kérdezte, hogy a nagyszerű Dharma tanítás, az igazság, a Zen, amely a Hatodik Pátriárkától eljutott idáig, mi az? A Dharma tanításának lényegéről kérdezett, amely a Hatodik Pátriárka kolostorából, Sogenből áradt szét. A nagyszerű igazságra hivatkozott a „Sogen egy csepp vize” kifejezéssel.

Hogen a legkisebb késlekedés nélkül, azonnal válaszolt.

– Ez Sogen egy csepp vize.

Így válaszolt Hogen kifejezve, hogy „az ami kérdez, az a Sogen egy csepp vize.” Ám a szerzetes, aki csak most kezdte koan iskoláját, nem értette meg a választ. Meghajolt és távozott.

Fukusho a szerzetes háta mögött állt éppen, és amikor a párbeszédet meghallotta, hirtelen mélyen megvilágosodott. Habár azt hitte magáról, hogy már Sozan Roshi kolostorában megvilágosodott, most rájött, hogy még többet is fel kellett ismernie. Még nem értett meg mindent teljesen. Mostanra tudatának állapota megérett, és Hogen egyetlen kifejezésétől teljesen felébredett.

A „Sogen egy csepp vize” a Dharma lényegéről szól, egy csepp víz áramlásáráról a Sokeizan hegyről, a Hatodik Pátriárka kolostorának hegyéről. Ez a Zen végső pontja, ahová nem érhetnek el szavak és kifejezések. Ez a Zen legigazabb helye, az igazság érverése a Hatodik Pátriárkában.

Gisan Zenrai Zenji is felhasználta ezeket a szavakat az okayamai Sogenji kolostorban, Japánban. Egy nála tanuló szerzetes ezeket a szavakat hallva világosodott meg, a nevét is ennek megfelelően vette fel. Tekisui Zenji, azaz Egy Csepp Víz szerzetes története Sogenji-ben esett meg.

Gisan Zenrai Zenji 1837-ben vette át Sogenji apátságát, Taigen Shigen Zenji halálakor. Sok szerzetes gyűlt össze Sogenjiben, hogy ott tanuljon, gyakran száznál is többen voltak ott egyszerre. Köztük volt Giboku Zenji is. Egy nap az ő feladata volt, hogy Gisan mester fürdővizét elkészítse. Tizenkilenc éves volt ekkor, éppen elég idős ahhoz, hogy magabiztosan azt képzelje magáról, mindent el tud végezni úgy, ahogyan kell. Giboku Zenji először Kyotóba ment gyakorolni, de nem talált megfelelő tanítót. Amikor hallott Gisan mesterről, Okayamába indult. Akkoriban a szerzeteseknek egy fillér költőpénzük sem volt, így erős fogadalommal, de elrongyolódva és szakadt szandálban érkezett meg Okayamába. A mestert látogatta sanzen-en, de nem volt még egy szál füstölője sem, amelyet felajánlhatott volna azért a füstölőért, amit elhasználtak a sanzen-en. Jobb híján egy ecsettartót tudott ajándékozni, amelyet valaki más vásárolt meg számára.

Giboku még csak rövid ideje tartózkodott Sogenji-ben, amikor rá került a fürdővíz készítés sora. A fürdővíz túl forró volt, ezért vödörben hideg vizet hordott és azzal hűtötte le a fürdőt. Amikor éppen megfelelő volt a víz hőfoka, visszafordult, hogy hozzon még egy vödörrel. A vödörben egy kevés víz maradt, amelyet kilöttyintett a földre. Valószínűleg azt gondolta, hogy ha úgyis hoz még egy egész vödörrel, akkor az a néhány csepp már nem számít. Gisan Zenrai Zenji ezt látván megkérdezte tőle:

– Mit tettél?

– Elmentem, hogy vizet húzzak.

– De mielőtt vizet mentél húzni, mit tettél?

– Kiöntöttem egy kis régi vizet. – felelte egyszerűen Giboku.

– Ha ilyen tudattal gyakorolsz, mindegy mennyit küszködsz, és milyen sokáig gyakorolsz, soha nem fogsz felébredni. Az a kicsiny vízmaradék, ha csak úgy kiöntöd a földre a fürdőben, akkor hogy használható az fel? Ha kiviszed és a növényekre öntöd, akkor a növénynek életet adsz, és a víz is életet kap. Ha a kertbe viszed és az uborkákat öntözöd meg vele, akkor az uborkákat is megsegíted és a víz is elégedett lesz!”

Egy szerzetesnek az a feladata, hogy mindennek életet adjon, de ilyesfajta nemtörődöm hozzáállással ez a kötelesség teljesíthetetlen. Giboku most erős dorgálásban részesült. Még csak tizenkilenc éves volt és azt hitte, már mindent megértett. Most, hogy megrótták, felismerte, valójában milyen keveset is értett meg ténylegesen. Egy olyan egyszerű dolog, mint egy vízcsepp, felismertette vele, hogy a gyakorlásban újra és újra elölről kell kezdeni. Így is cselekedett a későbbi nagyszerű zen mester.

Ma már persze a víz általánosan rendelkezésre áll mindenkinek, bár még mindig sok olyan hely van a világon, ahol ritka nagy kincs. Gyakran meggondolatlanul és felelőtlenül pazaroljuk a vizünket. Amikor az esőcseppek egymás után lehullnak az égből, landolnak a faleveleken, a köveken. Kis erecskék úgy születnek, hogy ezek az esőcseppek összekerülnek a földön. Patakok találkoznak és egyesülnek, így születnek a folyók. Ahol sok folyó összeömlik, ott jöhet létre a tenger. Az óceánok az égből lehulló esőcseppekből táplálkoznak. Egy csepp víz. Minden egyes ilyen vízcseppnek meg van a saját szerepe. Kis mennyiségű víznek is meg van a maga szerepe, és a nagy mennyiségű víznek is meg van a saját szerepe. A bölcs képes felhasználni bármilyen vízmennyiséget, legyen az kevés vagy sok. Az ember bölcsességéhez tartozik, hogy bármilyen mennyiséget a lehető legjobban felhasznál. A zen a tiszta és átható tekintetű szem művelése, amely minden egyes helyzetet átlát és megfelelően cselekszik, bármi történik is éppen.

Ennek a bölcsességnek nincs köze az információgyűjtögetéshez, hanem ez a bölcsesség átlát mindenen a dolgok velejéig. Ennek segítségével mindent felhasználhatunk, mindegy mi az, és életet adhatunk neki. Ez a mélységes tudat a zen. Gisan Zenrai Zenji sorban világosította meg tanítványait ezzel a hozzáállással. Tekisui Giboku Zenji, aki átvette ezt a tanítást, felhasználta és további életet adott ennek a bölcsességnek. Halála előtt Tekisui Zenji ezt mondta:

Sogen egy csepp vizét
Hetvennégy éven át használták
Kimeríthetetlenül
A mennyekben és a földön.

Ezekkel a szavakkal búcsúzott el az élettől. Hetvennégy éven át használta fel Tekisui azt a nagyszerű tanítást, amelyet a Sogenjiben kapott a víz értékességéről. Folyamatosan felhasználta és életet adott ennek a tanításnak, de soha nem tudta kimeríteni.

Ha felhasználjuk a pénzt, elfogy; ha sokáig használunk valamit, akkor az szép lassan elkopik. A tanítás azonban a használattól csak egyre ragyogóbb lesz. Tekisui egész életében ennek a tanításnak adott a mennyeken és a földön átívelő értelmet. A víz metaforájának segítségével a Buddha Természetről taníthatott. Ezt az igazságot, az igazi szem felébredését tanította.

Gisan Zenrai Zenji vonalához tartozott a kamakurai Engakuji kolostor apátja, Imakita Kosen is, akinek Dharma vonalát az a Shaku Soen vitte tovább, aki a vallások világkongresszusán – több mint száz évvel ezelőtt – először adott buddhista tanítást az Egyesült Államokban. Shaku Soen tanítványa volt D.T. Suzuki is, a buddhista tanítások angol nyelvre fordítóinak egyik legismertebb alakja. Az az egy csepp víz, az az egy csepp tanítás, a Dharma, életet adott mindenfelé a világban.

Kyoto-ban Gisan Zenrai egyik tanítványa, Ekkei Shuken hozta létre a Myoshinji kolostort, míg Tekisui Zenji a Tenryuji kolostort. Osaka-ban a Nanshuji kolostor nyitotta meg kapuit. Ugyancsak Gisan Zenrai tanítványai voltak Daisetsu Joen és Ogino Dokuen a Shokokuji kolostorból. Láthatjuk, hogy több mint száz évvel ezelőtt a Sogenji egy cseppjének túláradó bölcsességéből ered a zen egy nagy folyama, amely Japánból kiáramlott az egész világra.